Munka, pénz, szr,

Dolgozom. Sikerült. A pénz az jó meg nem is túl megterhelő a munka, csak az idegeimet bssza szét. Üdülési utalvány értékesitése, ezt kell csinálni, ami nem egy nagy feladat csak olyan rohadéknak érzem magam amiért ártatlan nyugdijas embereket hivogatok este 8-kor hogy költsék rám a pénzüket. A szünet, ami elvileg arra lenne jó hogy 10 percre ne a munkádra gondolj, azzal megy el hogy mindenki azon stresszel, hogy hogyan kéne befűzni az embereket, mi a jó stratégia, pontosan milyen szavakat használjunk, ja és az örök kérdés: a fizetés. Kérdőjellel. Az első pár napban még próbálkoztam olyan jellegű kérdéseket feltenni hogy "milyen volt a hétvégéd" meg ilyenek, de az volt rá az értetlenkedő válasz hogy "dehát hétvégén én nem is dolgoztam..". Szóval igy kb ennyi, gondolom akkor senkinek nincs élete a kolszenteren kivül, ami azért elszomoritó mert 1-től 9-ig mással sem töltöm az időmet mint ezzel a melóval és mondjuk nekem igényem lenne arra az óránkénti 10 perc elvonatkoztatásra. Van egy tök elmebeteg srác, folyton halózik, meg olyanokat kérdez hogy "Csicserkó Úr, rosszul van?".. eleinte még félórás röhögősirófuldokló görcseim voltak tőle de most már kezdem megszokni. Ja a Klárival járok dolgozni, igazából ő szerezte a munkát, ahhoz képest alig találkozunk mert sokszor délelőttös. A múltkor vittem könyvet, a Rómeó és Júliát, azóta betiltották hogy olvassunk. Kiváncsi vagyok mikor fognak kiközösiteni a többiek..