Láttam!

Az Avatar-t!
Alapjában véve marhajó a sztorija meg a képi világ meg minden, de néhol éreztem némi csalódottságot a karakterek kidolgozatlansága miatt. Gondolom ez a beszrsz-effekteknek köszönhető mert hogy azt meg nagyon jól megcsinálták. A Boldizsárral mentünk el, mert már nagyon rég el akartam hivni moziba és ezzel most teljesült a vágyam:) A legnagyobb öröm az volt, mikor a hirtelen részeknél összerándult és én olyan büszke voltam magamra, amiért még egy nálam is félősebb emberrel van dolgom. Persze ezt mindig is tudtam, éppen ezért vártam annyira a közös mozizást, amit a herripotter be is váltott, de a jóból sosem elég.
Hazafelé is az volt a téma hogy fákkal akarunk egyesülni és a természet lágy ölén ugrálni 500 méterről hatalmas levelekre, meg csápokkal összekapcsolódni (a Boldizsár szerint azok formabontó USB kábelek) és úgy beteljesiteni testi vágyainkat. Persze benne csak a szexjelenet maradt meg..
A srác nemtomki, számomra tökismeretlen, avatár formájában sokkal helyesebbnek hatott mint az emberi testében, de valószinüleg az aránytalan felépitése miatt, amiben van valami mesebeli és nekem ezért jön be. Meg mert az arca olyan cuki és a karaktere is szerethető de ez olyan nyálasan hangzik, úgyhogy maradjunk inkább az eltúlzott méreteinél:) A csaj gáz volt, próbált ijesztő lenni mint egy vadmacska de nekem egy idegbeteg szanatóriumost juttatott eszembe, valahányszor fenyegetően fújtatott meg prüszkölt. Az mondjuk király volt hogy úgy mozgott mint egy zseléfigura, de olyan gravitációs (és még kitudja milyen) körülmények között ez nekem se esett volna nehezemre. Sőt, csetlenibotlani, leesni mindenhonnan, abban én vagyok a király!
Megható részek is voltak benne, ami azért nem hatott meg mert a szereplők egyénisége annyira nem jött át, hogy a helyükbe képzelhesd magad.. volt ott valami infó a főszereplő srác halott öccséről, hogy ő a király meg az okos és most a bátyjának bizonyitania kell, de ez kevés, és annyira sablon hogy én éreztem magam kinosan a forgatókönyviró helyett. A legjobb poén az egész filmben az volt, mikor az anyáskodó Sigourney Weaver (aki mellesleg mániákus természetkedvelő biológus kutató izé) a halálán van, és a törzs úgy próbálja megmenteni, hogy egyesiti a földanyával (aki valami Ejva). Ezért elviszi a srác az ősök fájához vagymi, ahová mindig el akart jutni hogy tanulmányozhassa. Na akkor, Jake (a srác) ölében, vérző mellkassal, félájultan felsóhajt, hogy "végre mintát vehetek". Ennyi. Ez a poén. A legnagyobb.