Na király

Aki még eddig nem tudta, most már biztos lehet benne: nem vagyok normális.
Ezt a szentendrei pszichiátrián deritették ki tegnap délután fél 4-től este 7-ig. Csodálatos volt, még tesztet is töltöttünk, habár az nem derült ki hogy "milyen vagyok a szerelemben", "ki illik hozzám: Estonkácsör, Beneflekk vagy Zekefron?" és hogy "mennyire vagyok menő az osztálytársaim szemében". Mindegy, majd meglátjuk hogy mit szűrnek le abból, hogy a "Hiszek Krisztus újraeljövetelében.." és a "Tudom hogy lehallgatnak.." kezdetű állitásokra NEM-mel válaszoltam. Ötszázharmincakárhány kérdés tejóisten!!! Aztán mikor az orvossal beszélgettem, valami fantasztikus felfedezést tettem. Úgy mentem be, hogy á velem minden rendben csak kicsit ingerlékenyebb vagyok. Kb 5 percet töltöttem vele és rá kellett jönnöm hogy az egész életem egy kudarc. Csak a legalapvetőbb kérdéseket tette fel a családomról, a múltamról, a betegségeimről, én meg már kezdtem magam kényelmetlenül érezni és örültem mikor valamire azt válaszolhattam hogy "Nem, ő teljesen normális." Aztán a hajlamaimról beszélgettünk, hogy volt-e már szuicid (öngyilkossági) gondolatom, mondom nem, de gyilkossági az igen. Szerintem mondjuk ez annyira nem szokatlan, ha az ember lánya annyi idiótát ismer mint én, de hát hülye az aki az ölési szándékairól mesél egy pszichiáternek. Ja, mindenki nagy megdöbbenésére az is kiderült hogy súlyosan intorvertált vagyok, vagyis magambaforduló, zárkózott. Ez mondjuk a legdurvább, amellett hogy csökkent agyi tevékenységgel és személyiségzavarral rendelkezem. Kössz.