AAAAAAAAA!!!

A meglepetés ereje! Amint befejeztem az előző bejegyzést, a folyosón elüvöltötte magát egy jellegzetes hangú szlovákmagyar lángossütő barnamedve! Összenéztünk az Ádámmal meg a Boldizsárral.. ó, biztos haluzunk. És nem! Kinéztünk az ajtóból és ott állt a folyosó végén a Kornél! Helybőlsprinttel beleugrottam a nyakába, visitottam kettőt, aztán észrevettem az Atist!:) Óóóó csodálatos napra virradtunk! Aztán ahogy jöttek el is tűntek, azzal a szöveggel, hogy csak egy percre ugrottak be. Hogy lehet ilyet csinálni??? Most megmondom, hogy legközelebb ilyen nem lesz, mert addig nem mennek el ameddig.. soha!