Mézeskalács feat anya

Mézeskalácsot sütöttünk az anyával, aminek az lett a végkifejlete, hogy az illegalitás talaját súrolgattuk a lábainkkal. Először is aznap reggel mosott fel, az állatok összejárkálták, én szanaszét szórtam a cukrot meg az ilyenolyan csokicukorkókusz reszeléket az étkezőasztalon és annak 5 méteres körzetében. Ragasztottunk, csöpögtettünk, égettünk, testünk 90 %-át tojáshab és édesség boritotta, a hajam mint egy festőlegényé, egyszóval a tökünk ki volt már a rohadt sütögetéssel. Mi a szrt csináljunk a további 70 kiló tésztából? Ezt nevezik szerintem alkotói válságnak. Marhára untuk már a kis fenyőfákat meg csillagokat, kreativitásunk apadófélben, idegeink a macska lábnyomán futkostak, úgyhogy az anya fenomenálisan megoldotta a kérdést: belehúzott kettőt jobbra hármat le és ime, a csodálatos rombusz. Ebből csinált még jó sokat, mondván majd kidisziti aki akarja, és akkor megvilágosodtunk! Szentképek! Ikonok! A mézeskalács, amin megjelent Jézus! Nem is egy, sorozatban gyártanánk és rengeteg pénzt kérnénk el értük, még a vaterára is felraknánk! Vagy mondjuk májküldzsekszon, az elég aktuális, mostanában bármilyen vele kapcsolatos tárgyért milliókat fizetnek. Aztán ezt elvetettük, csalódottan összetakaritottunk és most reménykedünk, hogy legalább karácsonyig nem esik össze egyetlen rohadt mézeskalácsfigura se. Azóta nyugtalanok az éjszakák..