Keszthelyi varázslat

Vasárnap délelőtt.. Geri telefonál (ki mondta volna meg).
- Na hé csajok akkor jöttök?hm?6kor busz, mi is azzal, ti?
- ..hát nem tudom..
- okés akkor ki jön?Hányra?Hozzatok piát, van bor, jaj telefonálnom kell..
- ..Geri. Telefonálsz..
- ..naa akkor fél6, almádi buszvég, hányan jöttök?Szia
Geri eldöntötte. Mennünk kell.

Kb egy hete hivogat a fél növényorvos társadalom, hogy igenis menjünk mert hatalmas buli lesz. A Bandi (nagy örömömre) megtalálta a telefonszámomat a mobiljában és hajnalban irt egy sms-t, hogy huszadjára is emlékeztessen "bekszibuli iszunk ájlávjú". Nézek a Lillára, arcomon kérdőjel. Ő nem habozott, "ott lesz a Dóri" megyünk. Bennem valami egészen más gondolatok fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban, de inkább a következő félórába beszoritott elkészülés iránti aggályaimat mondtam ki hangosan.
Már a buszon problémákba ütköztünk mikor a Kornél kezében megjelent A Ribizlibor. Mondtam én az Ádámnak hogy ha mellém ül számolnia kell a következményekkel.. és mivel nem tudok mozgó buszon műanyagpohárból inni sajnos az első 5 percben leöntöttem a gyönyörű ingjét.. ami annyira ronda, hogy szerintem már nem sokat rontott rajta egy kis piros folt. A Geri persze végig pörgött, ami miatt elvileg perceknek kellett volna hogy tűnjön a másfél órás út.. de ezek órák voltak. Hosszú órák:)
Mikor elfogyott a hamubansültbor hirtelen mindenki kétségbeesett, hogy mégis hogy fogunk igy eljutni a kollégiumba, aztán a Kornél megnyugtatta a társaságot hogy nem ma jött le falvédőről, nehogymár azt higgyük hogy 2 literrel akarja kiszúrni a szemünket. És akkor szépen nyugodalmasan folytattuk tovább utunkat egy olyan ösvényen ahol kilométeres körzetben nem volt közvilágitás és ahol még eddig csak az Ádám járt, ő is csak állitólag. Igaz hogy majdnem beleborultunk egy patakba, 2szer kiment a bokám és tutira belerúgtam valami nagy izébe mert rohadtul fájt, de odaértük.. legalábbis az Ádám ezzel próbálta leplezni hogy mekkora egy barom.
A mézesmálna amit vittünk percek alatt elfogyott, de a Lilla azért annyit megmentett, hogy kényelmesen ráerőszakolhassa a Nikire meg az Atisra. Kb ennek a jólbevált módszernek a jegyében telt az egész estéje, amiről éppen eleget árulok el azokkal a szavakkal hogy alkohol-sirás-Dóri-fojtogatás-sirás-Bandi-káromkodás-sirás-alvás.. sirás. Hatalmas együttérzésemnek köszöhetően az én estém is ebben merült ki, megfűszerezve egy kis Tamással, Csabival, 600 ismeretlen emberrel, zenével, tánccal, nevetéssel, ámulással-bámulással, azon hogy rólam ott mindenki tud mindent, vagy legalábbis már valahol látott. Tényleg?
Asszem hajnali 5 körül mi az Ádámmal kitaláltuk, hogy ha buszok lennénk, melegek lennénk és elindulnánk. Meg Almádiba mennénk, de az már részletkérdés volt abban az állapotban. A buszvégen sikeresen lerugdostam mindakéthülyét, aztán hálából nekik sikerült elaludniuk én meg álmatlanul fetrengtem a Boldizsár száguldozó kérdései között, hogy mégis mi a szr volt. Köszönöm szépen ezúton is.