180 km

Bejönnek ezek az SI-k. Tegnap Veszprémben huligánkodtunk az Ádámmal. Többek között a Lillának jegybeirattunk, vásároltunk, lejártuk a lábamat, ettünk, megfagytunk, megsültünk, szétröhögtem az agyamat és láttunk az állomáson egy aranyoslányt, aki nagyon tetszett az Ádámnak. Mondtam neki hogy engem inkább egy mérges malacra emlékeztet, de őt nem nagyon érdekelte, azt mondta leszrja a véleményemet.. én erősködtem hogy hallgasson végig mert észérveim vannak, de csak nem akarta az igazságot.. (szerintem nekem akkor se tetszett..)
Hazafele a buszon azon morfondiroztam, hogy miért okoz problémát embereknek az Almádi és Veszprém közötti hatalmas távolság ami 20 perc alatt megtehető a Balaton Volán csodálatos szolgáltatásával. Vannak ennél távolabbi pontok is az életben, pl az elemi iskolám ami 5 percre volt gyalog.. ja nem.. akkor a középiskolám, ami mellett 5 percre a Boldizsár lakik, de nekem másfél órákat kellett utaznom reggelente hogy odaérjek és még mindig nem én vittem a pálmát. Marha nagy probléma volt.. azalatt a másfél óra alatt simán megtanultam az aznapi 3 dolgozat anyagát, és nem kettesre. Ezenkivül megreggeliztem és meghallgattam pár jó számot, ami nélkülözhetetlen ahhoz hogy ne kapjak agyérgörcsöt már az első órán. Idefele mindig azon flesselek hogy egyre több ponton válik ismerőssé a táj. Mindig igy van.. aztán mikor elhagyom, egyre több ponton idegenedik el tőlem, mert tudom hogy nekem már nem lesz az a régi ismerősöm, akihez öröm visszatérni mert még része vagyok.