Az emberek és én

Kimegyek a konyhába reggelizni de a szobában felejtek valamit. Mire visszaérek eltűnik a májkrémem. Az asztalnál az Évi (aki most nem kommentel) meg a Boldizsár. Kérdem én, hova tűnt a reggelim?
Néma csend, Évi mosolyog, Boldizsár lapit..
Szerinted az milyen kemény, hogy Az Én Érdekemben kidobják a kajámat? Merthogy az szerintük romlott volt. Komolyan mondom én ezt nem tudom felfogni ép ésszel. Miért nem lehet megvárni mig visszaérek és mondjuk rákérdezni hogy meg akarom-e enni? Egyáltalán miért kell hozzányúlni más cuccához? Holnap bemegyek a 117-be és kidobálom a Boldizsár leptopját, mert rontja a szemét. Évi neked meg összetöröm a telefonodat mert káros hullámokat bocsájt ki. Szerintem.