Túl nagy a pofájuk. Az a baj. Egyetlen játékot se tudtunk úgy levezényelni hogy ne kellett volna percenként ordibálni hogy kussoljanak már. Pedig ez az elsősök szórakoztatására van, nem értem miért nem lehet odafigyelni. Idén zsűri voltam, de miután én szeretek játszani, plusz unatkoztam, átültem a 4-es csapatba, akik ennek köszönhetően másodikok lettek, mivel tavaly is az voltam. Aztán a vesztegetésnél ott termett előttem a Robika és én bántam hogy már nem vagyok zsűri:) A lényeg hogy berúgtunk, táncoltunk, sikoltoztunk, veszekedtünk, nevettünk, majdnemverekedtünk, és végül jól megérdemelten az Évi összetakaritott.
Köszönjük Évi.
2009. szeptember 17., csütörtök
Ismerkedési Est
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Bezzeg a te idődben!
Megjegyzés küldése