Ki vagy, Zoltán?

Elmúlt a hasfájás, köszönöm mindenkinek aki puszit küldött rá (Zsolt).
A napokban egy furcsa dolog történt. Új olvasója lett a blognak, méghozzá egy bizonyos Zoltán személyében, aki nem a Zolika. Ó te rejtélyes idegen ezúton is kérlek, mutasd meg magad. Ha nem hát nem..
Elkezdtem hallucinálni is. Az este folyamán csupán 3szor lettem majdnemöngyilkos és 2szer öltem meg majdnem valaki mást. Ez a valóságos tartalom volt. Arra "ébredtem" hogy kezemben a 600 kilós tömörfa gitárommal állok a Kishülye feje fölött aki csodálkozva néz és nem biztos benne hogy ébren van. Pár verejtékes és meglepően hosszúnak tűnő másodperc után meggondoltam magam és mérlegelve a másnap reggeli esélyeimet, inkább visszafeküdtem mellé. Reggel minden a számitásaim szerint zajlott, kivéve hogy elég hamar bebocsátást nyertem a duzzogás és páni félelem szféráján túlra. Mire meggyőzte magát hogy nem kell tőlem tartania, előálltam a lábkörömfestés-popkorn kombinációval amely pontnál kissé kijjebb kerültem a bizalomszférájából. Természetesen a nap további részét ő is élvezte főleg..mi van? Persze! Biztosan tudom, különben miért sikoltozott volna mikor a hátát gyantáztam??