Alkonyat filinges Balatonakali

Szombaton meglátogattam az unokatestvéreméket Balatonakalin, de mig odajutottam se hazudtoltam meg önmagam. Először is megerőltető fejszámolások közepette kellett összezsúfolnom aznapra egy bevásárlást, egy veszprémi találkozást és egy jó adag szerencsét meg lábizmot hogy elérjem az esti vonatot Akalira.
Első akadályom a buszvégen várt, annyi volt a feladatom hogy felszálljak egy Veszprémbe tartó buszra és természetesen ez sem sikerült problémamentesen. Ahogy annak lennie kell tökéletesen rossz buszra szálltam és ez csak akkor tűnt fel amikor az ellenkező irányba indult. Első gondolatom hogy vajon hogy magyarázom meg a fiúnak aki a Veszprémi pályaudvaron vár és még sosem látott, hogy bocsika de annyira béna vagyok hogy másik buszra szálltam azért nem mentem el, nem pedig azért mert jó poénnak tartom átverni a gyanutlan érdeklődőket. Igy telt el 20 perc és azon gondolkoztam, mi van akkor ha kicsit messzebb van a célállomás mint én azt hiszem, aztán egyszercsak feltűnt a Veszprém tábla és döbbenten néztem az órámra amin 16:35 volt, csupán 5 perccel később mint a megbeszélt időpont. Ezt a mákot mondjuk nem nagyon értettem, ennek vajmi kevés köze volt az aurámhoz. Kemény egy órát tudtunk együtt tölteni és már indulnom is kellett vissza Almádiba, hogy felkapjam a cuccomat és rohanjak a vonathoz, amit (furamód) elértem. Az ott töltött két nap alatt több kaját láttam, mint az elmúlt egy hétben összesen.. nem mellesleg több alkoholt is. Mindemellett meg kellett állapitanom, hogy sokkal jobban esik a szalámis kenyér, ha Akalin eszed.