Szakest vs. Keszthely

Csütörtökön KM szakestünk volt, ami azt jelenti hogy kollektive berúgtunk és mindenkivel csókolóztunk akivel akartunk, meg azzal is akivel nem. Az volt a tervünk a Lillával, hogy keveset iszunk hogy ne rúgjunk be, mert tartogattuk magunkat és az önkivületi állapotunkat a pénteki Diáknapokra Keszthelyen. Nem is azzal volt a baj hogy sokat ittunk, hanem azzal hogy beütött egy sör meg egy hubertusz.. ennek következtében pénteken képtelenek voltunk bármiféle kapcsolatot teremteni a külvilággal, úgyhogy a Diáknapokat ünnepélyesen elhalasztottuk szombatra. Amikoris elterveztük hogy nem fogunk berúgni, mert szegények vagyunk meg harmadnaposak. Berúgtunk. De mint a szemét. A kozomboliszos gyerek már megint kiszúrt, én nem tudom mi van az arcommal de úgy tűnik felém húz a mikrofon. Találkoztam egy úriemberrel, aki 25 körül lehetett, kedves volt nagyon, megmutatta a gyönyörű kisfiának a fényképét, mondta hogy milyen jófej felesége van, buddhista, aztán belemarkolt a fenekembe. Mitagadás marhára beindultam. Ezekkel a csodálatos élményekkel együtt nagyon jól szórakoztam, 12 órán keresztül ittunk és táncoltunk lájk dö elvetemült állatok, aztán a Lilla kirúgdosta a Tamást a saját ágyából, én meg aludtam az Ádámmal. Azaz próbáltam de bejött valami gyerek hogy kirángassa a Lillát az elbitorolt ágyból merthogy az az övé. Nem vágom hogy most akkor kié mi de végül együtt aludt a Lilla meg a gyerek. Anya! Kérlek küldj segélycsomagot, ami lehetőleg tartalmazzon egy erényövet, 72órás tablettát, szájszifilisz antianyagot meg egy zsák gyerekruhát. Kössz.
U.i.: ÉN nem feküdtem le senkivel.