"A Kaukázus dalszövegirója.."

Ja azt elfelejtettem mondani hogy voltunk a Boldizsárral szinházban. Azaz inkább ilyen egyetemi előadás volt, de nagyon élveztem. Ő kevésbé. Végig a térdemet rugdosta hátha majd felállok és elorditom magam hogy vége, és akkor kimehet.
Marha jól kezdődött, miután leültünk, a közönség soraiból álltak fel a szereplők egyenként, egy monológgal. Volt szomorú nagybőgős kiséret (azt hiszem) meg némi fényjáték. Gyönyörű verseket hallottam, és a fura az egészben hogy pont nemrég olvastam el őket. Kicsit bezavart egy jelenet, amikor mint az őrült szektások egybegyűltek és elkezdtek hadonászva skandálni valami (számomra) felismerhetetlen verset vagy nemtommit.. aztán minden visszatért a normális kerékvágásba, a Boldizsár magához tért a röhögőgörcsös megrökönyödéséből én meg visszamerültem az előadásba.
A végén megköszöntük a Csabinak hogy meghivott és elmondtuk hogy milyen jó volt (én őszintén, a Boldizsár röhögve), aztán szinte törvényszerűen előkerült a szrás meg a szex téma plusz a kettő kombinációja. Gyorsan elköszöntünk mert engem még mindig átjárt a kultúrálódás hangulata, ami összeférhetetlen a Boldizsár szövegével, úgyhogy elmentünk a mekibe és betömtük a pofáját. Ez kábé kettő percig tartott, ahhoz képest hogy szerinte mekkora megrázkódtatás érte az előadás alatt, elég gyorsan sikerült összeszednie magát. Hazafele dzsekszon számokat énekeltünk és lassan én is kezdtem visszatérni a "civilizációba".. kár.