VEN - Veszprémi Egyetemi Napok

Hétfőn kezdődött a bulisorozat, de jobb mint egy szappanopera azt garantálom. Kedden retróparti volt a DC-ben, úgyhogy kötelesek voltunk elmenni a Lillával, a Beával meg a Boldizsárral és elrángatni az Ádámot. A Kornélék maguktól is jöttek. Namármost voltak ilyen csapatkocsmák, lényegtelen, amit tudni kell, hogy a kalózok hiperdiszkót játszottak, ami jelen esetben a Lilla meg a Bea zenei izlését hivatott képviselni. Na az Ádám ugye inkább mártózik sósavba, minthogy 2 percnél többet töltsön egy ilyen helyen, azt is csak szükségből, szóval mi a DC-ben voltunk inkább a többiekkel. Ennek a hiperdiszkós helynek van még egy hátránya, hogy ott bulizik az a lány is, aki a szakesten meg a Mitoszban meg akart erőszakolni és azóta is úgy köszön mintha a legmelegebb barátság fűzne össze vele. Még a melegség talán stimmelne is. Na ott volt még a Miki, aki nemnormális és ide is csak a keresztnevét irom ki annyira hirhedt az egyetemen. A méghirhedtebb Tomival együtt hóditó hadjáratot inditottak ellenem, ami szép gesztus, de úristen mennyire rémisztő mikor odaszoritanak a pulthoz és a fejed 1 centire van a vérben forgó szemüktől meg eltorzult arcuktól. Az Ádám meg ott áll melettem, de ő csak röhög, hogy mekkora szerencsétlen vagyok. Jó hogy a lábamat el nem töri, hogy könnyebb dolguk legyen. Na aztán jót táncoltunk megint, fáj is mindenem, a Boldizsár itt fekszik ma is lábadozva.. hiába.. nem birja már úgy a gyűrődést. Tegnap hazament a Lilla, holnap jön.. attól félek. A VEN ugyanis vasárnapig tart.

Hülye

Mindig szenvedni kell valamiért - ezt egy nagyon bölcs ember mondta egyszer, meg ezer barátom. Mindenki tudja, azt is hogy felesleges önostorozás, mégsem tesz ellene senki semmit. Akkor most ez jó? Vagy az a jó hogy rossz? De a rossz az rossz, és nem jó. Lassan kezdem azt hinni, hogy én is ezeknek az eltévelyedett embereknek a hibájába esem és magamnak kreálom a problémákat, amiket aztán az elborult agyam miatt nem tudok megoldani, és a saját csapdámba esek. Depressziv meg minden, de nem tudok micsinálni.

Szakest vs. Keszthely

Csütörtökön KM szakestünk volt, ami azt jelenti hogy kollektive berúgtunk és mindenkivel csókolóztunk akivel akartunk, meg azzal is akivel nem. Az volt a tervünk a Lillával, hogy keveset iszunk hogy ne rúgjunk be, mert tartogattuk magunkat és az önkivületi állapotunkat a pénteki Diáknapokra Keszthelyen. Nem is azzal volt a baj hogy sokat ittunk, hanem azzal hogy beütött egy sör meg egy hubertusz.. ennek következtében pénteken képtelenek voltunk bármiféle kapcsolatot teremteni a külvilággal, úgyhogy a Diáknapokat ünnepélyesen elhalasztottuk szombatra. Amikoris elterveztük hogy nem fogunk berúgni, mert szegények vagyunk meg harmadnaposak. Berúgtunk. De mint a szemét. A kozomboliszos gyerek már megint kiszúrt, én nem tudom mi van az arcommal de úgy tűnik felém húz a mikrofon. Találkoztam egy úriemberrel, aki 25 körül lehetett, kedves volt nagyon, megmutatta a gyönyörű kisfiának a fényképét, mondta hogy milyen jófej felesége van, buddhista, aztán belemarkolt a fenekembe. Mitagadás marhára beindultam. Ezekkel a csodálatos élményekkel együtt nagyon jól szórakoztam, 12 órán keresztül ittunk és táncoltunk lájk dö elvetemült állatok, aztán a Lilla kirúgdosta a Tamást a saját ágyából, én meg aludtam az Ádámmal. Azaz próbáltam de bejött valami gyerek hogy kirángassa a Lillát az elbitorolt ágyból merthogy az az övé. Nem vágom hogy most akkor kié mi de végül együtt aludt a Lilla meg a gyerek. Anya! Kérlek küldj segélycsomagot, ami lehetőleg tartalmazzon egy erényövet, 72órás tablettát, szájszifilisz antianyagot meg egy zsák gyerekruhát. Kössz.
U.i.: ÉN nem feküdtem le senkivel.

"A Kaukázus dalszövegirója.."

Ja azt elfelejtettem mondani hogy voltunk a Boldizsárral szinházban. Azaz inkább ilyen egyetemi előadás volt, de nagyon élveztem. Ő kevésbé. Végig a térdemet rugdosta hátha majd felállok és elorditom magam hogy vége, és akkor kimehet.
Marha jól kezdődött, miután leültünk, a közönség soraiból álltak fel a szereplők egyenként, egy monológgal. Volt szomorú nagybőgős kiséret (azt hiszem) meg némi fényjáték. Gyönyörű verseket hallottam, és a fura az egészben hogy pont nemrég olvastam el őket. Kicsit bezavart egy jelenet, amikor mint az őrült szektások egybegyűltek és elkezdtek hadonászva skandálni valami (számomra) felismerhetetlen verset vagy nemtommit.. aztán minden visszatért a normális kerékvágásba, a Boldizsár magához tért a röhögőgörcsös megrökönyödéséből én meg visszamerültem az előadásba.
A végén megköszöntük a Csabinak hogy meghivott és elmondtuk hogy milyen jó volt (én őszintén, a Boldizsár röhögve), aztán szinte törvényszerűen előkerült a szrás meg a szex téma plusz a kettő kombinációja. Gyorsan elköszöntünk mert engem még mindig átjárt a kultúrálódás hangulata, ami összeférhetetlen a Boldizsár szövegével, úgyhogy elmentünk a mekibe és betömtük a pofáját. Ez kábé kettő percig tartott, ahhoz képest hogy szerinte mekkora megrázkódtatás érte az előadás alatt, elég gyorsan sikerült összeszednie magát. Hazafele dzsekszon számokat énekeltünk és lassan én is kezdtem visszatérni a "civilizációba".. kár.

Újra formában

Igen, ezaz! Ditta visszatért!
Van egy fa a parton, aminek olyan rohadék virága van hogy ragad mindenhova és folyamatosan hullik ezerrel.. lehet hogy ez ilyen méripoppinsz táska féle ügy, hogy sohasem fogy el. Ott van ez mindenhol, ruhán, hajban, papucs talpán. Természetesen ez az egyetlen fa ami virágzik a környéken.
Jövünk be a Lillával a partról, na hol vakarjam le a szrt a papucsomról? Az egyfokos lépcsőnél úgy gondoltam kitűnő lesz úgyhogy végighúztam a lábam *akrvaanyját gyere már le* és ezzel a mozdulattal kidőlt a fél beton. Hiába, nem tudok bánni az erőmmel. De teljesen jó, mert pont itt a szezon, már szállingóznak is a szállodavendégek, jó is hogy most teszik le a viakolort, egyből csinálhatnak egy lépcsőt is.. na mindegy azért nem szóltam.. fölösleges mellverés hogy "bezzeg én milyen erős vagyok"..

Boldizsár szerint.. Part II.

- az unokahúgod nagymamája a te anyukád
- a kókusz az gyümölcs?
..

Pizzás Peti

Tegnap tagadhatatlanul megérkezett a tavasz. Rendeltem egy pizzát, mire kijött egy teljesen jólszituált fiú és az arcomba mosolygott. Természetesen ez akárkiből kiváltaná a viszontmosolyt, belőlem is. Épp az Ádámmal meg a Boldizsárral ettünk, mikoris érkezett egy sms a szóbanforgó úriembertől, hogy izlett-e a pizza meg hogy mekkora jó a mosolyom és lehet hogy legközelebb elengedi az árát ha ilyen cuki leszek:)
Azért elég jó vagyok:)

.. a legdurvább hogy tényleg nagyon aranyos volt.

Elég tüzes mi?

Ma a tekintetemmel hóditottam. Arra gondoltam jó lennék honfoglalónak.

De mégis..

A századik

És tessék ime: a századik bejegyzésem.. kicsit sok viznek kellett ehhez lefolynia a Dunán meg a Balatonon (igen ott is folyik).
Annyira jó vagyok!!! Biztos ez ilyen jubileumizé de én annál jobban leszrom hogy megerőltessem magam. Akartam képet feltölteni dehát itthon vagyok, nincs nyersanyag a beégetésemhez.
Tegnap a Kalárisnál voltam, a változatosság kedvéért ettünk, ittunk, heroinoztunk, nevettünk, nosztalgiáztunk, gitároztunk, én konkrétan majdnem sirtam is amikor bevágtam a kisujjamat, de az mégiscsak a Lilla reszortja lenne:)
Ma délelőtt volt valami boldogság. Mikor hazafele sétáltam Pomáz barátságos kis utcáin, hirtelen megéreztem a tavasz-illatot. Azt hiszem ez volt az.