Kéne egy tükör

A napokban voltam fent pár blogon és meg kell hogy mondjam, szánalmasak ezek az emberek. Mindenki hazudik mint a vizfolyás, egy őszinte gondolat nincs, egy valós önjellemzés se. Kezdem azt hinni hogy a blog a saját magunk személyének elferditéséről szól, egy olyan állapotba ami ideálisnak tűnik számunkra. Pl ha tegnap ültünk a villamoson és belénk kötött 3 hülyegyerek, mi leszálltunk inkább és megvártuk a következőt, a blogba mégis azt irjuk hogy megmondtuk a frankót pedig áááh.. Szerény véleményem szerint a blog pont az a hely ahol arc élkül, vagy esetleg arccal leirhatod milyen vagy valójában, mik az igaz érzelmeid, mi bánt, mi az amire szeretettel gondolsz. Ennek ellenére csak a hazugság megy, de az hasit mint az állat. Hogy ennek mi értelme.. ezek az emberek az életben is hazudnak és képmutatóak, hát nem lenne könnyebb legalább itt igazat mondani? Valójában ezért is van a napló, a blog.
Létezik egy fiú, aki úgy gondolja hogy ő erre ellenpéldát mutat. A blogján csak az igazságot lehet olvasni, arról hogy nincs senkije, csak egy szerető barátnője és soha senkivel nem osztja meg az érzéseit mert ő egy magának való fiú. Minden sorban ott van az önsajnálat, egyetlen ajnározást nem találsz, kivéve azt mikor leirja, hogyan segitett az öreg nénin a boltban. Ő például a megtestesült hazugság. Nincs valódi énje, ha van akkor az jó szánalmas. Sajnálom amúgy a barátnőjét mert biztos egy kedves lány csak annyira vak szegény és naiv hogy ráférne egy frissitő pofon. A blog nem szól másról lassan egy hete, csak hogy a srác összevissza ömleng a tökéletes kapcsolatról, Az Egyről, akiért meghalna, aki ott van ha kell, akit a végtelenségig tisztel. Na fura hogy arról még nem olvastam a blogján, hogy akkor mennyire tisztelte mikor velem lefeküdt.