Hogy ez mekkora egy szr volt, azt leginkább egy képpel tudnám illusztrálni.
Lementünk a Julissal, a barátjával a Balázzsal és az Edinával a Filterbe. És itt ért véget a buli, ami el sem kezdődött. Úgy érzem bőven toleráns és nyitott vagyok a világ dolgaira, de ezzel a "depesmódklubbal" nem tudtam azonosulni. Az Edina ott ült mellettem és 5 percenként megszólalt, hogy "ez a szám már volt". Nekem aztán mondhatta, az összes ugyanolyannak tűnt. A fiúk teljesen nyomorékok és magatehetetlenek voltak, akikben láttam némi életet, azok farmerbe tűrt kockásinget és felborotvált hajat viseltek, amitől testileg rosszul voltam végig. Ráadásul egy csomó öreg volt, én nem is értem hogy birtam ki reggel 3ig. Most persze úgy érzem magam mint a fent emlitett rakás szr, ami köszönhető az átaludt órák igen csekély számának, plusz annak hogy egyáltalán nem sikerült berúgnom, igy a belém juttatott alkohol most könyörög a kárpótlásért. Nem tudom hogy fogom túltenni magam ezen az élményen, mindenesetre örökre sérült maradok.
2010. július 10., szombat
I hate Depeche Mode
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Akkor most képzeljük el, hogy a sznobok elzarándokolnak ebbe a parkba, körülállják ezt az alkotást, és hosszasan elemzik. Remélem csökkent a károsodásod.
Megjegyzés küldése