Ezennel bejelentem, hogy meg fogok aláztatni. Ugyanis, ha valakinek nem tűnt volna fel, folyamatosan felmagasztalom magamat, és ezt a huszonhatodik zsoltár ötszáznegyvenkettedik fejezete Éliás tollából, súlyosan bünteti! Úristen Kovácsjános, adná az ég hogy legyen neted és tőled származzon az a hozzászólás, akkor minden szellemi vágyamat kielégitve megvitathatnánk a dolgot munkaidőben. Na szóval ha eltűnök egy időre, ne aggódj anya, keress egy öreg szakállas férfit valami hatalmas lepelben, valószinüleg holtnyelven fog morogni, fennakadt szemekkel. Én ott fogok vergődni mellette egy kalodában, amiből lehetőség szerint szögek állnak ki. De ha szerencsém lesz akkor ezek helyett csak egy kukoricaföldet találsz aratás után, ott fogok térdepelni a közepén, jobbomon a világ legkiválóbb humorérzékével.
2010. február 18., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Jó lenne, ha Isten (akármilyen néven) előlépne, mert több dolgot is meg szeretnék vitatni vele!
Már ha van. És ha mer.
ez nagyon suhan :)
Megjegyzés küldése