Na hazaértem

Az isten se akarja hogy elhagyjam Balatonalmádit, ez a konklúziója az elmúlt pár nap eseményeinek. Szerdán mentünk le a Boldizsárral kopogtató tábort csinálni.. uralkodni az elsősökön, újra találkozni a felsősökkel, kihasználni hogy mindenki nálad akar bevágódni, ilyesmi..
Először az Ádámmal meg az Évivel nyomultunk, meg a Tib & Gábor kombinációval, de őket eddig nem ismertem úgyhogy le vannak szrva:) Másnap a felsősöket már a Lilla közreműködésével költöztettük.. és akkor megláttam életem szerelmét. Nem, nem a Nikkárter.
Szombat reggel ébresztő gyanánt az Ádám illusztrálta a jövendőbeli elképzeléseit a kollégiumi életről egy megafonnal, amit az ágyában fekve fogdosott és elterpeszkedve nyögte bele hogy "Két kávét kérek a 117-be, ismétlem: Két kávét kérünk a 117-be! Hármat.." Néhol be-beiktatott egy kis szirénát is, úgyhogy 10 percen belül már szinte mindenki ébren volt. Aztán meghallottunk az erkély felől egy női hangot és elkezdtünk ordibálni hogy Ééééviiii, de válaszként az jött hogy "Ki az az Évi?" úgyhogy fel kellett fogjuk hogy már nem csak mi vagyunk a kollégiumban. Este a második buli után újfent a szobában őrjöngtünk, a Boldizsár készült lefeküdni, mi meg az Ádámmal az előszobában állunk de mindhárman orditunk. Halk kopogás, nyilik az ajtó, megjelenik a Bea. Még a "Csendesebben.." kezdetű mondatot sem fejezte be, mert az Ádám leszrja, ugyanazzal a lendülettel amivel a Bea ajtót nyitott, vissza is csukta azt, közben felháborodottan rászólt, hogy "Kussoljmár Bea bzmeg, nem tudunk aludni!" Na akkor a buli a tetőfokára hágott, mindenki fetrengett a röhögéstől és még a Bea is visszajött annyira vicces volt. Főleg hogy azért jött át mert nem tudott aludni attól, hogy rajtunk nevetett.
Hétfőn már rajta voltam hogy hazajöjjek, de a sors máshogy gondolta. Először is a Boldizsár kivitt autóval a buszhoz, hogy biztosan elérjem, de az 5 perccel hamarabb elment. Akkor elvitt Veszprémig, hogy legalább a pesti csatlakozást elérjem, és mikor már biztossá vált hogy felszállok, le kellett vegyem a lábam a lépcsőről mert az ajtók csukódtak. Én már nem fértem fel. Akkor panaszkodtunk kicsit a forgalmi irodán és elmentünk a teszkóba. A körforgalomnál már azt találgattuk, hogy milyen rövidből fogunk berúgni az út mellett ha lerobban az autó, teljesen véletlenül.
Most itthon vagyok, de érzem hogy a sorsom ellen cselekedtem és várom hogy visszaüssön.

A szerencsétlenség és Én - Irta: Szabó Ditta, aki megjárta a poklot

És ime, a legújabb teljesen tökéletlen esemény az életemben, Bogács.
Szombat délután, fülledt meleg, elviselhetetlen napsütés. Tökéletes nyaraló idő az átlag embernek. Teljesen nyugodtan feküdtünk le aludni a Boldizsárral (aki az is marad, mert a "Lackó"-tól hányok). Vasárnap, hajnali 5. Szakad az eső, minusz 60 fok, teljes sötétség. Tökéletes nyaraló idő NEKEM.
Kitérdekel alapon (meg mert már megvettük a buszjegyet) elindultunk, természetesen helyünk nem volt, halálosan fáradtan elzötykölődtünk Egerbe. A buszvégen ért a következő meglepetés, az információs hölgy tökéletesen inaktiv hozzáállása a munkához még nem is lett volna meglepő, de miután odaférkőztünk ő és a pletykapartnere közé, és megkérdeztük hogy hol lehet jegyet venni, az volt a teljesen meghökkentő válasza, hogy : Mire?
Szerinted? A Herri Potterre. Buszra bszki! Azt mondja, olyan itt nincs mert csak a buszon lehet. Természetesen mi üdülési csekkel szándékoztunk fizetni tehát mindennél jobban kellett volna egy jegypénztár, de mikor ezt felvetettük, a hölgy közölte, hogy azt csak a Budapest Volán csodálatos szolgáltatásával tudjuk igénybe venni. Anyádat. Érted? Pestről Egerbe simán elmehetsz, de vissza már nem jöhetsz azzal a fizetőeszközzel amiből az odafele utat finansziroztad. Nagyon kemény. És erről nem tudok többet mondani, mert ez ennyi.
Reggel 10-kor már javában róttuk Bogács utcáit, azon gondolkozva, hogy milyen programot találjunk a strand helyett, amit délután 2-ig terveztünk, elütve az időt a szállás elfoglalásáig. Városnézés! Miért ne? Mert minusz 20 fok van? Mert szrrá áztunk igy is? Kitérdekel, mi lehet rosszabb? Vizesebbek leszünk a vizesnél, na és? Elindultunk. Bogács egy csodálatos város, tele szebbnél szebb üdülőkkel, természeti látványosságokkal, amit jóidőben biztos marhára élveztem volna. Szerencsére volt velem egy Boldizsár, igy egész viccesé vált a nyomorunk. Délután 1 körül átvettük a kulcsot, megnéztük milyen szép lenne a kerti medence meg a ping-pong asztal, ha tudnánk használni, és elmentünk újra várostnézni, mert messze volt még a vacsora. Láttunk herripotteres tavat, furcsa vizes átemelős folyómederszerű épitményt, körhintás kihalt vurslit, régi emlékek utcáját, olyan nagypapás focizósat.. mindeközben még mindig esett az eső, de ekkor már senkit nem érdekelt. Este 8-kor eljött a vacsora. Egy tökjő Flintstone-os étteremben volt a kaja, ami rengeteg volt és nagyon finom. Olyannyira, hogy miután végeztünk, csak hátradőltünk a székünkben és vegetáltunk. Mikor meg tudtunk már mozdulni, elindultunk ilyen szkafander sztájlban, mint a mislen-gumi ember. Kb 20 perc alatt eljutottunk a vendégház teraszáig, ahol öregeskedtünk kicsit a csillagok alatt és eldöntöttünk hogy pihenünk egyet mielőtt belevágnánk ama hatalmas, megerőltető feladatba, miszerint kinyitjuk az ajtót.
Hétfő reggel ugyan semmi kedvünk nem volt enni, azért átmentünk az étterembe, hátha tojás lesz a reggeli. Természetesen az volt. Krvára örültek mikor kifejtettem hogy allergiás vagyok és hozhatnak valami hideg ételt. Na reggeli után csakazértis elmentünk a strandra, habár hosszúnadrág és pullóvör volt rajtam kitérdekel!! Csak egy rohadt rejtvényújságot akartam venni de egyetlen egyet se tartottak az egész városban vagy faluban vagy a fene tudja hogy mi volt ez. Pancsoltunk egyet az öregasszonyos büdös meleg vizben, aztán elmentünk enni. Mikor kiderült hogy nincs nálunk elég pénz, a Boldizsár beparázott én meg elkezdtem röhögni. A különféle alternativák között ott volt a Hülye nagy ötlete is, a cserekereskedelem. Annyi ideig bejött, miért ne? Nézzük csak, van nála egy csomag rágó, egy hiányos csomag cukor.. teljesen jó bszki! Na mindegy, a biztonsági őr külsejű pincérizé is röhögött mikor hihetetlen etikus tanácsomra elmondtuk az igazat és megigértük hogy máris hozzuk a hiányzó 150 forintot. Természetesen visszafizettük és elmentünk vacsorázni..
A hasam már annyira fájt hogy az étteremig alig jutottam el. A Boldizsár végig azzal foglalatoskodott hogy őt nem látja a pincér a cserepes leándertől (tudja mi az a leánder) pedig annyira szeretne neki integetni de ez sajnos senkit sem érdekelt. Miután hazaértünk és levergődtem a kanapéra, a Boldizsárnak az a bámulatos ötlete támadt, hogy menjünk el a borpincékhez bulizni. Ez 20 perc alatt leredukálódott egy pohár fröccsre, mire végül már azt latolgatta hogy menjünk biciklivel, azt csak kibirom. Rajta már 8 kiló ruha volt meg táska meg a kezében a kulcs, de én még mindig a kanapén fetrengtem öntudatlanul. Kb 40 perc könyörgés után elindultunk gyalog (merthogy a biciklit bekamuzta). Mialatt felértünk, találkoztunk mindenféle emberrel, többnyire hazafelé tartó részeg félhalottakkal, ami egyre inkább megerősitett, hogy már megint igazam volt és el se kellett volna indulni. Na odaérve azt látjuk hogy az egész egy rakás szr, nem baj, üljünk be. Hova? Találtunk egy kis pincevalamit, na leültünk, kért egy pohár bort. Eléggé romantikus is lehetett volna, ha nem a töksötétben kellett volna ülnünk egy mécses halovány fényénél, olyan elviselhetetlen rohadt büdösben, hogy felmerült a kérdés, vajon hány kertivécé lehet körülöttünk mondjuk egy 5 méteres sugarú körben. Szerencsére hazatakarodtunk nagyon nagyon gyorsan és én ezért hálát adok a megfoghatatlan idő istenének.
Kedden átbuszoztunk Egerbe, ahol az Évi vendégelt meg minket. Mondanom sem kell, jóllaktunk. Ott is néztünk egy kis várost, ettem zöld jégkását, meg bementünk egy templomba ahol majdnem beszrtam, olyan félelmetes volt. Eközben megmentettem egy gyereket a kinhaláltól ami majdhogynem a templom kapujában érte, ajtó általi halál formájában.
Hazafele összegezve az egészet, jókat nevettünk a Hülyével, aki végezetül megfenyegetett hogy jövőre is elhoz Bogácsra.

Bréjk In Dö Kládz

Mig a halál..

Ha nekem templomi esküvőm lenne még ebben az életben, akkor biztos hogy halálosan szerelmes leszek az illetőbe, valószinüleg az őrület és a megszállottság határán. Kb ezen összetevőkre lenne szükség ahhoz, hogy valaki erre rávegyen.
Először is az a szörnyű zene. Ami szerintem szintetizátor és marhára torzul az orgona effektje. Aztán a pap. Aki elhiszi amit mond, és lenéz hogyha te nem. Ráadásul nem érzem fernek, olyan dolgokra esküdözni amiben nem is hiszek. Legyen annak templomi szertartás, aki Isten szine előtt akarja bizonygatni a hűséget, amit a mai világban 100 emberből kb 10 ismer. Ebből 9-et hidegen hagy.
Persze vannak kivételek, dehát nem is miattuk vagyok felháborodva. Én egy olyan esküvőt szeretnék, ahol a családom és a barátaim együtt osztoznak velem az örömön meg a tortán, amiben nem lesz hab, csakazértse. Nem lesz mulatós, vagy ha nagyon kell, akkor a pincében, hermetikusan elzárva. A zenét egy ZENEKAR fogja szolgáltatni (nem szintiboj, nem didzsé!), és lesz egy magánszámom, ami a házasságom nehéznapjait lesz hivatott képviselni, hogy mindenki átérezze kb 2.5 percre.. :)
Természetesen a leendő férjem ezzel tökéletesen egyet fog érteni. Nem is nagyon tehetne mást. Felmérések szerint, a férfiakat, a női menstruáció napjaiban, sokkal gyorsabban meg lehet győzni. Plusz a legnagyobb fegyverem: nagyon fog szeretni:)

Ovizsaru - Kindergarten Cop

Detective John Kimble:

No more complaining. No more "Mr. Kimble, I have to go the bathroom". Nothing! There is no bathroom!

:):):):)

Hejhó

Csodálatos napra virradtunk, mélyen tisztelt Boldizsár számára legalábbis, aki kiharcolta magának a "Lackó" megszólitást, közel 1 éves hű ostrom gyümölcseként. Szerintem a Boldizsárral jobban járt de ő tudja..

Ja! És kicsit felújitottam a képtáramat, ha leszrod, nézd meg!