Azért jók ezek a kolibulik..

Pénteken hazamentem Pomázra hogy azért mégse hiányozzak annyira. Szombat este már suhantam is vissza a kollégiumba hogy megünnepeljük a Bandi szülinapját, meg az Atis névnapját. Ahogy megérkeztem, a Lillával egyből koccintottunk is mint a nagymenők, aztán vihogtunk mint a 12 évesek, egy órán belül meg már a mosdóban vergődtem a csempén hogy most hányjak vagy sirjak vagy röhögjek. Végülis az utóbbi kettő nem sikerült. Tettem fel képeket is a vonatkozó linkre mert a világ minden szava nem lenne elég hogy élethűen szemléltessem az eseményeket, de ha még annyit mondhatok hogy fél 6-ra érkeztem meg és 9-kor már átöltöztetve aludtam.. akkor mindenkinek van valami halvány elképzelése..