Reggeli ördögnórival

Örömmel látom hogy máris egy Anyád cimű szavazat érkezett a legfrissebb közvélemény kutatásomra, ami számomra egyértelműen azt a visszajelzést adja, hogy király vagyok. Új munkahelyem a pomázi kocsma, jelentem pultos lettem. Azaz pultos kisasszony. Tegnap már 3an haza akartak vinni, 1 srác felajánlkozott, egy hölgy meg örökbe akart fogadni. Szép teljesitmény azt hiszem. Most is épp oda sietek, olyan gyorsan irok hogy füstöl a klaviatúra. Lassan 2 hónapja hogy együtt lakunk a Norberttel, ennek ellenére tegnap megkérdezte hogy szerintem milyen lesz ha már teljesen összeszokunk. Nem tudom mit gondol, azt hiszem jobbat remél de majd ha lesz időm felvilágositom. Pl arról hogy az ipari mágnes amivel teherautókat emelnek (és mellesleg most is itt van az asztalon) nem biztos hogy kellemesen érinti a monitorját meg a gépemet, bár én nem értek hozzá. 26-án volt a szülinapja, gondoltam meglepem valamivel, csináltam tortát meg ilyen 24-es számos gyertya cuccot, azt a nyálas szrt amit az ilyen filmekben szoktak tenni a tortára mintha nem tudná hány éves na mindegy. Meg kapott egy hatalmas piros, masnis ajándékdobozt (volt benne egy nagy plüsskutya is na). Elég egy elbszott jelenet volt, ahogy hazajön a munkából este 10 kor mi meg ott állunk az anyáékkal, ég a gyertya meg minden szr, én meg próbálok valami boldogszülinapot kezdetű nótát előadni de nyögésesröhögésbe torkollik mert valahogy senki nem értékelte. Ez a hülye meg úgy meghatódott..nem hittem hogy ennyire kiakad egy kis megemlékezéstől.
Na jóvanmár suhanok mert még nyitva az Aquanoid ablaka és ez arra ösztönöz hogy játszak már egy kicsit.
Na csók.

Testileg alkalmas vagyok

..de hogy mire. A tegnapi napon (amit az ELTÉn töltöttem) kiderült, hogy tudok szolmizálni és ismerek 16 magyar népdalt. Ennek ellenére kézenállni azt nem tudok, meg kötelező szinten logopédushoz kéne járnom mert beszélni sem. Az egész úgy kezdődött hogy...

...Hétfő reggel. Vasárnap este szólt az anya hogy el kéne menni hétfőn erre a szrra, amikoris eszembe jutott hogy ja igen egy hete kaptam egy behivót. Első napon a testi alkalmassági vizsgálat. Csodálatos. Még jó hogy van még pár napom hogy felkészüljek népdalokból meg dórémifá, merthogy később jön az Ének meg a Beszéd. Reggel pluszba még kell csináltatnom alkalmis kiskönyvet Szentendrén.
Felkeltem simán, azzal nem volt baj, fél 9-kor már ott tébláboltam a munkaügyiben. Azon gondolkoztam, hogy ha fél 10-re hazaérek akkor még tudok reggelizni, meg tervezgettem hogy mit viszek magammal ebéd gyanánt. 2 órát vártam, fél 11-kor szépen sorra is kerültem, aztán kb 5 perc alatt elintéztem és suhantam haza. Tudod milyen érzés rohanni a HÉV-hez úgy hogy csak arra tudsz gondolni, hogy lekésed életed egyik sorsdöntő pillanatát és közben annyira kell pisilned hogy annak se látod értelmét hogy elérd a HÉV-et mert most hol jobb bepisilni?!
Szóval otthon voltam 11-re, ami azt jelenti hogy kb 5 percem volt arra hogy pislijek, egyek, átöltözzek, megpihenjek és ha úgy adódik esetleg a szükséges papirokat ne hagyjam otthon. Na ebből a pisilés meg a papirok sikerültek, csináltam egy szelet vajas kalácsot amit (mit ad isten) a HÉV-hez rohanva ettem meg. Mondjuk a tesi cuccért vissza kellett azért fordulnom, nehogymár kiessek a Dittasztájlból. Még a metrón is az járt a fejemben hogy a három felmérés közül (testi, beszéd, ének) miért pont a testi készség van elöl. Aztán rájöttem. 5 perc késéssel odaértem, és szerencsére az előadó tele volt, nem tudtam bemenni úgyhogy nem hallottam a tájékoztatót, igy azt is valami kiscsajtól kellett megtudnom az öltözőben hogy márpedig ma lesz mindhárom felmérés. Király. Bemelegités közben azon erőlködtem hogy legalább 3 népdal eszembe jusson ne csak a bocibocitarka. Azzal kezdte a srác (aki egyébként azt hitte magáról, hogy most majd krva menő lesz itt a 40 csaj között pedig nem), hogy fussál körbe 10 percen keresztül ami majdnem kúper csak úgy hozzátenném, közben üsd a fenekedet a párodéhoz. Mondanom sem kell én úgy a futással meg voltam elégedve a harmadik perc után. Aztán feküdjél le hanyatt a mocsokba, tedd a térdeidet a fejed mellé és próbáld meg az orroddal megérinteni a fenekedet. Erre kábé akkor se lennék hajlandó ha életelixir jönne belőle, nemhogy 200 kör idióta rohanás után mikor már az ember azt hiszi, nagyobb hülyét nem csinálhatnak belőle. Aztán szólnak hogy van még akadálypálya, te meg nézel üveges szemmel hogy "mi lesz az ebéddel, a terveimmel, az idegi pályáimmal" de leszrják. Mindegy, megcsináltam. A kézenállás utáni bukfenc kicsit bajos volt a kreativitásomnak de túlléptem az ilyen apróságokon mert tudtam hogy ezek után már csak jobb jöhet. Miután a kötelező balettmozdulatok közepette leugrottam a szekrényről, az volt a baj hogy nem támaszkodtam meg guggolásban. Na mondom itt volt elég a krva anyátok, úgy döntöttem hogy én megyek öltözni. Miközben vettem a cipőmet azon mosolyogtam hogy milyen lenne már most bejönne valaki hogy kihagytam a felemás korlátot. Aztán inkább ezt elvetettem mert nem jó kisérteni a sorsot. Vége az első résznek. Csodák csodájára a papiromra azt irták hogy "megfelelt".
Na szépen izzadtan, hulla fáradtan és marha idegesen elérkezett a Beszéd. Az elején mondom úú mekkora sztájl csupa olvasókönyv meg játék. Kinéztem egy tökjó történetet Vizianyó jótette, úgy gondoltam lenyugszom, ez gyerekjáték.. Jön a csaj, azt mondja mindenki olvas egy kicsit. Hát tényleg mindenki kicsit olvasott, ezért tűnt fel mikor én már a történet felénél tartottam és még mindig nem mondta hogy okés állj. Aztán megelégeltem és azt mondta nem enged át, menjek felülvizsgálatra mert beszédhibás vagyok. Na, ha a kézenállásbólbukfencen nem, akkor ezen meglepődtem az biztos. A felülvizsgálat eredménye az lett hogy kötelezően fel kell vennem a Beszédtechnika tárgyat és jótanácsként ez: keressek Pomázon egy jó logopédust:):) Nagyon jó.
Az éneken már meg se lepődtem. Kaptam essóessben egy ének-zene könyvet, mondom kiirok 20 népdalt. Összesen 2 volt benne. Nem baj én kiirtam mindent amit legalább névről ismerek, igy is csak 16 jött össze, nem tudom.. Hogy levezessem az idegi feszültséget, bekéredzkedtem zongorázni az egyik terembe, aztán majdnem lekéstem a tesztet. A beéneklést élveztem, legalább nem kellett közben futni, utána egyet kettőt kiválasztott a "listámból" én meg énekeltem de mint az állat. Fura volt mert mintha nem emlékeztem volna a szövegre de nem szólt, ezek szerint mégis. Aztán csupa meglepetésből elkezdte szolmizálva énekelni amit én, és mondta hogy folytassam. Küszködtem kicsit hogy úgy hasson tudom, és nem csak őt utánozom nagyonbénán, aztán az utolsó sorban elhallgatott, én megáltam, aztán hirtelen ötlettől vezérelve leénkeletem egy mimirédótilá-t. Annyit fűzött hozzá hogy a végét elhadartam. Mondom király. Kottát olvasnom nem is kellett mert állitólag ez a nehezebb feladat, hallás után szolmizálni. Ebben az volt a kibszás hogy kottát olvasni azt pont tudok.

Annyira jó vagyok

8:00
Szinte kezdtem pánikba esni hogy először életemben elérem a hévet amivel még Esetleg odaérek ahova nagyonmuszáj. Elmúlt a veszély.