"Tejet kérek. CSOKISAT!"

Most három hónapig 2 évvel idősebb vagyok a Boldizsárnál:) Hülye pisis, jobb is ha még most kihasználja hogy leöregezhet (amit elég sűrűn meg is tesz), mert aztán megint egy évig nem lesz rá lehetősége. Persze azért én is igyekszem kiélvezni a helyzetet, keresem a korhatáros filmeket, meg arra gondoltam beviszem egy horrorfilmre szivességből:) Majd szerzek neki kukoricát is.. nem tudom, azt odaadják ovisoknak? A jégre mindenesetre beengedik, ezt onnan tudom, hogy a tegnapi napot a télisportoknak szenteltük, és korcsolyázni voltunk. Ó, hát annyira királyul suhan, hogy az embernek cseppnyi kételye sem támad abban, hogy tizenévig jégkorongozott. Én persze bénáskodtam de basszus! Nem estem el! Sőt, egy kicsit én is suhantam. Először a kicsik között köröztünk, hogy szokjam az állapotot, és kiderüljön hogy egyáltalán meg tudok-e mozdulni, de a Hülye úgy döntött hogy megy, és nézzük meg a nagyobb pályát. Nem mondom, volt bennem némi félelem a szélsebesen suhanópörgőforgó emberek láttán, de aztán gondoltam ekkorát még úgyse égtem. Nagy meglepetésemre egész jól mentem körbe-körbe (persze közben fogtam a kezét) attól eltekintve hogy párszor majdnem dobtam egy hátast és hogy nem tudtam megállni. Egyszer megpróbálta elmagyarázni, hogy hogyan kell kanyarodni: mondott mindefélét, hogy hova helyezzem a súlyt meg jobbra-balra tekergett és közben ordibált hogy "a lábamat figyeld" de az meg ott ikszezett meg kanyargott és én azt se tudtam hogy melyik lába melyik. Aztán gondolom ezen felbuzdulva, elémsiklott, megfogta a kezem és mint az őrült elkezdett hátrafelé.. hogy is mondjam, száguldozni. Nekem igy kb fogalmam nem volt hogy hova rakjam a lábam annak érdekében, hogy ha már nem segitek neki, legalább bajt ne csináljak. De az a halálfélelem, mikor minden méteren emberek, ez meg hátra se néz, nem lát semmit (én meg igen!) és győzköd hogy nyugi, ő érzi hogy merre megy. Aztán hirtelen bevágodik mögé egy lány, én sikitva elengedem a kezét száznyolcvannál, ő elkanyarodik, én repülök tovább egyenesen a fal felé, és azon gondolkozom milyen végrendeletet irtam utoljára, mert ha belevettem kitagadom. Aztán valahonnan kicsapódik elém és megakadályozza hogy csúfos vereséget szenvedjek a sorssal folytatott küzdelemben, és vigasztalásul megitat velem egy pohár forró teát, ami természetesen szétégeti a torkom, de ez jár.. hamár megölni nem sikerült.
Jó edző lévén visszatessékelt a jégre, amikoris észrevettem hogy becsuklik a bokám és nem birok egyenesen állni. Találgattunk hogy mi lehet, újra átkötötte a fűzőt, hogy jobban tartson de semmi változás, kb visszamehettem volna kitörni a bokámat. Csalódottan lehámoztuk rólam a sok szrt és arra jutottunk, hogy gyenge a lábam és valószinüleg jobban járnék egy műanyag gyerek korcsolyával.. ez is annyira jellemző.

Ma egyensúlyba hoztuk a tegnapi korcsolyázással eltorzult éves aktiv-passziv sporttevékenységünk mérlegét és BackToTheFuture napot tartottunk, megnéztük mindhárom részt és egész délelőtt feküdtünk:) Kb 2-3 körül végeztünk és amellett hogy már amúgyis hányingerem volt az öt kiló ebédtől amit megettem, még a fejem is megfájdult a tétlenségtől. Na akkor eldöntöttem, hogy amint a Boldizsár kiteszi a lábát a szobámból, nekilátok takaritani, de csak a ruhák és egyebek elpakolásáig jutottam aztán elhatalmasodott rajtam a vágy hogy hagymát egyek, ahhoz meg melegszendvics is jár, ja meg egy film. Szóval este 9 van, és ilyenkor még az Évi se takaritana, úgyhogy én sem fogok.. "ej rá érünk arra még".

Szülinap Update

Ja, most tudtam meg hogy az Atis meg a Bandi fel akartak hivni vasárnap, hogy elénekeljék nekem az Alma együttes csodálatos számát, de sajnos ki voltam kapcsolva.. hálaistennek valaki volt olyan kedves és szilveszterkor ellopta a telefonomat.
Ja, a korcsolya amúgy kétballábas volt, vissza kellett vinni kicseréltetni. Ez is olyan jellemző.

Köszcsi, nincsmitcsi

Óóóóó pénteken voltunk esküvőn a Boldizsárral meg a szüleivel, és szétröhögtem az agyamat. Először is a velkámdrink, ami AzEgerMellettiValahol megegyezik a házi körtepálinkával. A fiúk persze egyből bevágtak hármat (az egyik csajszi hetet ivott, úgy kiütötték magukat az anyjával, hogy lemaradtak a szertartásról), mi a Kiserával a kettőnél megálltunk, belátva, hogy még igy is bizonytalan hogy át tudunk-e öltözni időben. Aztán átmentünk a kis rezidenciánkra, hátha sikerül: a Boldizsár elaludt (vagyis próbált), az apja meg nem törődve a sikoltozásommal, miszerint MEZTELEN VAGYOOOK, feltámolygott a galériára mert azt hitte viccelek. A Kisera mindeközben csak röhögött, és annak ellenére hogy ő uszitott minket a legjobban, egyáltalán nem öltözött át (a brokát kis ruhájába). A kaja szörnyen rossz volt, ami izlett az meg tele volt mindenféle csonttal meg porccal, igy az is élvezhetetlen volt. A zene szokásos, mulatós, izé, nemérdekelmertúgysemérzemaritmust, meg hasonlók. Ja! És van már másfél csokrom!
Reggel kellemes minusz 30 fokban ébredtünk a fűtetlen kisházban, lemaradtunk a reggeliről, és a szabadtéri melegvizes medence is használhatatlan volt mert TÚL FORRÓ volt a vize. A sors ocsmány fintora.

Délután el is indultunk haza, hullafáradtan, kissé másnaposan, és tartottunk egy fergeteges tripla szülinapot! Merthogy a Boginak hétfőn volt, a barátjának (a Balázsnak) pénteken, nekem meg vasárnap. Kaptam csomó király dolgot, pólót, zoknit, korcsolyát, tökjó képeslapot, aztán elmentünk a Boldizsárral mekibe és hányingerig ettem magam, erre hozott még egy fagyit is:) Aztán órákig bolyongtunk mert ő keres egy boltot de hogy milyet, az meglepetés. A vesztendben meg is találta, egy állatkereskedést! Mondta hogy azt választok amit csak akarok, és én félóra szerencsétlenkedés és nyafogás után beleszerettem egy zöld gömbhalba, ami állitólag morcos és rohadék, olyan mint a Hülye, úgyhogy AZ KELL! Meg láttunk klasszikus rákot, olyan rendes vörös ollósat, na az is tök jó volt!
Mindezek után találkoztam az Ágival (az unokatestvérem) akivel kókuszos forrócsokiztunk, meg adott egy két oldalú képet, amit ő csinált! Mikor hullafáradtan hazakecmeregtem, a Virág meg a Csongor beállitott két csomag piskótatallérral, de mivel a meggyeset utálom, odaadtam nekik és megtartottam az epreset. Az apáék hoztak egy csokor tökjóvirágot, aztán úgy elaludtam mint a sicc.

Hétfőn nagyonnagyon sokat dolgoztam, a végén jólmegérdemelten értemjött a Hülye, és otthon csinált nekem hatalmas hamburgert! Aztán előkerült a torta, ami PUNCS volt, az egyetlen kb amit a tojás miatt meg tudok enni, és amit nagyon szeretek. És ha ez mind nem lenne elég, kaptam még egy kindertojást is, meg parfümöt! Azt amelyik a kedvencem! Rögtön tele is fújtam magam meg a 30 méteres környezetemet! Igaz, hogy pudingos palacsintát nem csinált pedig az volt az egyetlen amit meg is igért, de azt hiszem ezt a szülinapom alkalmából megbocsájtom..

Ma

Szerda, nem történt semmi különös. Ma csak majdnem elütöttek. Az a kemény, hogy nem is akárhogy.
Állok a zebránál, sehol egy autó, de piros van, hát jelzek. A többiek csakúgy szaladgálnak át, sehol semmi. Várok, várok, lassan vánszorog a jelzőlámpa narancsra, közeledik két autó, de olyan lassan hogy mire a piroshoz érnek már meg is állnak. Várok, várok, zöldre vált a gyalogoslámpa, lelépek a járdáról erre BZMEG ELINDUL AZ EGYIK AUTÓ! Hát mondom ez már tuti hallucináció, de oldalra fordulok, és kénytelen vagyok megállni az út kellős közepén mer a csávó az jön. Nem lassit, ő leszrja! Sőt, megvárja mig nekem zöld lesz és elindulok.. lehet nem vágja melyik lámpa az övé. De rendes volt mert mellettem elhaladva azért intett egy "bocs"-t.. de lehet hogy csak köszönt. Végülis nem háborodtam fel meg semmi mert annyira le voltam sokkolódva ettől az új élménytől, hogy nem tudtam hovatenni, aztán feladtam, hogy megértem és folytattam az utam haza.
Kezd érlelődni bennem a gondolat, hogy a világ ellenem van, mert amint kilépek a házból, egyből mindenki bántani akar. Vagy lehet hogy a ház átkozott és nem szabad elhagynom mert megbüntet. Még finomitom ezt az elméletet.

Ezaz!

Életem legcsodálatosabb napja.

1. Már útban legújabb munkahelyemre olyan meglepetés ért, hogy az kiváltja kb életem eddigi összes emberekben való csalódását. Batthyány tér aluljáró, a Klárival belibbenünk a pénztárosnő elé és mosolyogva jónapot kivánok. Nem lepődöm meg az életunt arctól, folytatom inkább: szeretnék egy 30 napos diákbérletet. Erre ő mond valamit, amit nem értek, hála a vastag üvegfalnak, ekkor (nem sejtve hogy ez is a terv része volt) visszakérdezek: tessék?.. elnézést nem hallottam. Erre furcsa fintorral túlartikulálva üvölti, hogy: HANYADIKÁTÓL? Hát mondom mától, kicsit meglepődtem és mégegyszer elnézést kértem zavartan, mert nem értettem mi a baja. Erre ő: nem hallani kell, hanem mondani.
Itt már egyáltalán nem volt világos, hogy mivel vivtam ki az ellenszenvét, de eléggé felidegesitett ahhoz, hogy felvázoljam egy ártatlan vásárló helyzetét, aki életében nem vett még 30 napos bérletet, de ő csak csúfosan felemelte rám a szemét és motyogott valamit a krva anyámról. Tágranyiltszemmel kérdeztem vissza, immáron fennhangon és kissé hisztérikusan elnevetve, hogy TESSÉK?? De nem hatódott meg csak mosolygott az emberiség elleni legújabb fegyverén, a suttogvakihasználjukhogyvanköztünkegyüvegfal-misszión. Aztán a teljes értetlenség és csalódás felcserélődött bennem némi szánalomra és hálára, amiért megnevettetett és emlékeztetett arra, mennyire jó nekem, hogy nem olyan vagyok mint ő.

2. Kolszenter, telefonálás, mellettem a Klári, másik oldalamon két állitólaghülye ismeretlen lány. Hallottam rosszhirüket, hogy nem dolgoznak meg bunkók, dehát mi közöm nkem ehhez, nem kell velük szóbaállni. Első pillanatban hogy meglát, már belebámul a csaj a monitoromba de kb mintha ott se lennék (teszem hozzá én aki mellé leülök, annak bemutatkozom). 10 perccel később az asztalát rángatja, ami egybe van az enyémmel, igy kb rámhúzza, miközben próbálok dolgozni. A fülemben az öregnéni nem hagyja hogy szóljak a csajnak mert a jószágokról mesél és mai fiatalokról, igyhát kénytelen vagyok erősen rábámulni a lányra és tudatositani hogy fejezze be. Ők összeröhögnek és még 3szor megrángatja az asztalt. Ilyen A Fejem??????? Vagy mi?? (a végén nem vertem meg)

3. Sms Ágitól: Megirta a DVD-met a Peti, a Tvájlájttal kezdte, de a Nyúmúőn már nem fért rá úgyhogy ráirta a Nő Kétszer-t.
Kérdezem: és Nyúmún?.. Az nincs meg. VÁGOD?? Nem mintha nem lenne ötmillió irható DVD-je amit ha annyirakell később visszaadok de ez mi? Majd nem lesz gyanus hogy a Gvinet Páltro nem játszik a Nyúmúnban? JÉZUSOM!!!!

4. Mi is lehetne csodálatosabb, mint egy jókor időzitett migrén! Ezaz! Kössz, ó Sors Keze, hogy sosem hagysz magamra!

Munka, pénz, szr,

Dolgozom. Sikerült. A pénz az jó meg nem is túl megterhelő a munka, csak az idegeimet bssza szét. Üdülési utalvány értékesitése, ezt kell csinálni, ami nem egy nagy feladat csak olyan rohadéknak érzem magam amiért ártatlan nyugdijas embereket hivogatok este 8-kor hogy költsék rám a pénzüket. A szünet, ami elvileg arra lenne jó hogy 10 percre ne a munkádra gondolj, azzal megy el hogy mindenki azon stresszel, hogy hogyan kéne befűzni az embereket, mi a jó stratégia, pontosan milyen szavakat használjunk, ja és az örök kérdés: a fizetés. Kérdőjellel. Az első pár napban még próbálkoztam olyan jellegű kérdéseket feltenni hogy "milyen volt a hétvégéd" meg ilyenek, de az volt rá az értetlenkedő válasz hogy "dehát hétvégén én nem is dolgoztam..". Szóval igy kb ennyi, gondolom akkor senkinek nincs élete a kolszenteren kivül, ami azért elszomoritó mert 1-től 9-ig mással sem töltöm az időmet mint ezzel a melóval és mondjuk nekem igényem lenne arra az óránkénti 10 perc elvonatkoztatásra. Van egy tök elmebeteg srác, folyton halózik, meg olyanokat kérdez hogy "Csicserkó Úr, rosszul van?".. eleinte még félórás röhögősirófuldokló görcseim voltak tőle de most már kezdem megszokni. Ja a Klárival járok dolgozni, igazából ő szerezte a munkát, ahhoz képest alig találkozunk mert sokszor délelőttös. A múltkor vittem könyvet, a Rómeó és Júliát, azóta betiltották hogy olvassunk. Kiváncsi vagyok mikor fognak kiközösiteni a többiek..