Hajnalban még a nap is más..

Szombaton jelmezes szülinapi buliban voltam az unokatestvéreméknél, akik a Hajnal Ági meg a Peti. Mivel aznap délután már kb 4 órát utaztam, tökre kedvem támadt még kettőhöz és átmentem Dunakeszire a semmi cuccommal, merthogy fél órával azelőtt találtam ki hogy hazamegyek mielőtt elindultam. Az Ági teljesen kivolt hogy miért nincs jelmezem de hamar orvosolta a helyzetet egy csodálatos miniruhával amiben a fehér tollboa meg a horgolt kesztyű miatt inkább néztem ki luxuskrvának mint 20as évek beli csinos hölgynek. Na nem baj, az egész estét igy töltöttem és habár az elején voltak félelmeim ezzel kapcsolatban, eléggé összebarátkoztam az aktuális énemmel. Olyannyira, hogy az Ági jobbnáljobb képeket készitett a Petiről meg rólam (aki homoszekszuális stricinek öltözött).

Re-Ismerkedési Est plakát. Az én verzióm.

Re-Ismerkedési Est 2008-2009

Feladatok:
1. Bemutatkozás (név, honnan, milyen szak), utána visszakérdezés.
2. Éneklés, Tankcsapda-Mennyország Tourist mulatós verzsönben.
3. Activity, Alex (tabuszavak: oroszlán, zene, tánc, Madagaszkár)
4. Szerelmi vallomás megadott szavakkal.
5. Krvák és Stricik, minél élethűbb öltözetben, fiú-lány szerepcsere.
6. Sörivó verseny

1. "-Jéé a Ditta, a bunkó pesti KM-es!". Feladat letudva.
2. A Maresz meg a Toti gagyognak valamit egy nagymellű nőről meg egy mekkora állat autóról, mi az Ádámmal néptáncolunk, közben megy a hejehuja, összeesünk a röhögéstől, baromira gáz és krvára égő. Tapsvihar.
3. Döbbenet, tanácstalanság, mit lehet erről mondani. Egyszercsak bevillan az egyetlen lehetőség, egy dallam "I've been around the world in the pouring rain, Feelin' out of place I'm feelin' strange..." Értetlenség, rádöbbenés, fújolás, jesszusomezbömböltmaxhangerőnazatisnálfélévenkeresztül-moraj, nevetés, megfejtés, taps.
4. Toti, Orsi, nevetés, zúgolódás, taps, csók.
5. Hatalmas mosoly az arcunkon, rohanás az Ádámmal, előszedni a Lilla összes krvás felsőjét, legnagyobb melltartóját, legkisebb szoknyáját. Térdharisnya, smink, hányás az Ádám kéjes arckifejezéseitől, hatalmas belépő, hatalmas bukás mikor behajol. Némi elgondolkodás hogy vajon miért is ment neki ez ennyire jól..
6. Kuntamás vs Ádám. Szerinted?

+ hatszázezer liter ócska bor, Dj Ká, részeg Kornél, táncoló Lilla (akinek még eközben is megy a Dóris utálkozás legalább 15 embernek egyszerre), sürgölődő Boldizsár, Mónos "Nekemmárteljesenmindegy" Ádám, hajnali 2..

Visszakommentelgetünk mi?

Te figyejjé Évi. Szedd össze magad mer meg lesz ütve az arcod ee. Mire való a blogod mi? Beszójjá?

Keszthelyi varázslat

Vasárnap délelőtt.. Geri telefonál (ki mondta volna meg).
- Na hé csajok akkor jöttök?hm?6kor busz, mi is azzal, ti?
- ..hát nem tudom..
- okés akkor ki jön?Hányra?Hozzatok piát, van bor, jaj telefonálnom kell..
- ..Geri. Telefonálsz..
- ..naa akkor fél6, almádi buszvég, hányan jöttök?Szia
Geri eldöntötte. Mennünk kell.

Kb egy hete hivogat a fél növényorvos társadalom, hogy igenis menjünk mert hatalmas buli lesz. A Bandi (nagy örömömre) megtalálta a telefonszámomat a mobiljában és hajnalban irt egy sms-t, hogy huszadjára is emlékeztessen "bekszibuli iszunk ájlávjú". Nézek a Lillára, arcomon kérdőjel. Ő nem habozott, "ott lesz a Dóri" megyünk. Bennem valami egészen más gondolatok fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban, de inkább a következő félórába beszoritott elkészülés iránti aggályaimat mondtam ki hangosan.
Már a buszon problémákba ütköztünk mikor a Kornél kezében megjelent A Ribizlibor. Mondtam én az Ádámnak hogy ha mellém ül számolnia kell a következményekkel.. és mivel nem tudok mozgó buszon műanyagpohárból inni sajnos az első 5 percben leöntöttem a gyönyörű ingjét.. ami annyira ronda, hogy szerintem már nem sokat rontott rajta egy kis piros folt. A Geri persze végig pörgött, ami miatt elvileg perceknek kellett volna hogy tűnjön a másfél órás út.. de ezek órák voltak. Hosszú órák:)
Mikor elfogyott a hamubansültbor hirtelen mindenki kétségbeesett, hogy mégis hogy fogunk igy eljutni a kollégiumba, aztán a Kornél megnyugtatta a társaságot hogy nem ma jött le falvédőről, nehogymár azt higgyük hogy 2 literrel akarja kiszúrni a szemünket. És akkor szépen nyugodalmasan folytattuk tovább utunkat egy olyan ösvényen ahol kilométeres körzetben nem volt közvilágitás és ahol még eddig csak az Ádám járt, ő is csak állitólag. Igaz hogy majdnem beleborultunk egy patakba, 2szer kiment a bokám és tutira belerúgtam valami nagy izébe mert rohadtul fájt, de odaértük.. legalábbis az Ádám ezzel próbálta leplezni hogy mekkora egy barom.
A mézesmálna amit vittünk percek alatt elfogyott, de a Lilla azért annyit megmentett, hogy kényelmesen ráerőszakolhassa a Nikire meg az Atisra. Kb ennek a jólbevált módszernek a jegyében telt az egész estéje, amiről éppen eleget árulok el azokkal a szavakkal hogy alkohol-sirás-Dóri-fojtogatás-sirás-Bandi-káromkodás-sirás-alvás.. sirás. Hatalmas együttérzésemnek köszöhetően az én estém is ebben merült ki, megfűszerezve egy kis Tamással, Csabival, 600 ismeretlen emberrel, zenével, tánccal, nevetéssel, ámulással-bámulással, azon hogy rólam ott mindenki tud mindent, vagy legalábbis már valahol látott. Tényleg?
Asszem hajnali 5 körül mi az Ádámmal kitaláltuk, hogy ha buszok lennénk, melegek lennénk és elindulnánk. Meg Almádiba mennénk, de az már részletkérdés volt abban az állapotban. A buszvégen sikeresen lerugdostam mindakéthülyét, aztán hálából nekik sikerült elaludniuk én meg álmatlanul fetrengtem a Boldizsár száguldozó kérdései között, hogy mégis mi a szr volt. Köszönöm szépen ezúton is.

124 - 01.24.

És beköltöztünk. Először, mióta van hol laknom, nem a 16-os szám alá. Próbáltam örülni a dolognak, de valahogy minden pozitivumot elnyom az a tény, hogy 600 km-t kell sétálnom ahhoz hogy kimenjek a konyhába. És ha otthagyok valamit? Újabb 1200 km. De ha már itt tartunk ezt a hasznomra is fordithatnám.. személyiségfejlesztés gyanánt mindig itt felejtek valamit a szobában, és mivel ez annyira fog idegesiteni hogy szétrobbanok, egy idő után összeszedettebb leszek.. vagy nem és kihozatok mindent a Lillával, ezáltal még kétszeresére nő az egóm. (A Beával ezt nem lehet megcsinálni mert megmondja hogy menjek a pcsába.) Ma reggel csak háromszor vittem ki a reggelit. Mikor negyedjére jöttem vissza már kiordibáltam az ajtóból a konyhába hogy most találják ki mi kell mert többet be nem jövök. A szekrényben természetesen nem férünk el (három lány), az ablak csak bukóra nyilik és ami a legrosszabb, nincsen olvasólámpám!! Olvasni igy is tudok, de hova aggatom a hülye használhatatlan szrjaimat?? A DzsonászBrádörsz posztereimet ha szöggel is de belevertem a falba.
Ami némiképp vigasztal, hogy a Petya ágyában alszom (a saját matracomon mert azért annyira nem bizom benne). Ennek ellenére az egész egy szr.. és még a páraelszivó sem zörög nyolcszázezer decibellel.