Egyszer volt, hol nem volt..

.. volt egyszer egy 7-es msn. Egy napon felkerekedett és elindult világot látni. Ment mendegélt, egyszercsak elért egy Windóz Ikszpé-hez és igy szólt:
- Ó, Windózok legnagyobbika, látom a Fájörfokszod nagyon beteg.
- Jól látod kedves msn, amit furcsállok, hiszen olyan fiatal vagy még. Hosszú út áll még előttem, elkisérnél? - felelt az Ikszpé.
- Veled tartok, majd én átsegitelek a nehéz napokon. - ajánlotta a 7-es és máris közösült az Ikszpével.
Bár a Fájörfoksz időnként összeomlott, Windóz nagyon hálás volt. Igy telt el minden nap, addig a percig amig az msn rosszul nem lett.
- Azt hiszem megfertőztél. - szólt az msn. - Nem tudlak tovább támogatni.
És azzal meghalt.
Teltek múltak a napok, és egyszercsak az elkeseredett Ikszpé találkozott a 9-es msnnel.
- Ó, msnek legnagyobbika, kérlek segits nekem!
Az msn rosszallóan fürkészte az Ikszpét, aztán igy szólt:
- Hallottam mit tettél 7-essel, de kapsz mégegy lehetőséget.
Ám amikor közösülni próbáltak, 9-es meghátrált.
- Úgy látom, mégsem tarthatok veled, túl beteg vagy, nem tudnám elviselni a halálod.
- Jól van 9-es, majd megyek egyedül. De meglásd, bánod majd hogy nem jöttél velem! - felelt az Ikszpé.
9-es töprengett, majd megszólalt:
- Talán mégis segithetek valahogy.
Az msn erőnek erejével nekifeszült a közelben álló sziklának és mikor már azt hitte nem fog sikerülni, a hatalmas kő megmozdult. Láss csodát, egy virusirtó rejtőzött alatta.
- Nodharmickettő, te mit keresel itt, ahol a madár se jár? - kérdezte meglepődve az Ikszpé.
Nod csak hebegett-habogott, de nem tudott magából kipréselni egyetlen szót sem. Eközben 9-es fogta, és megrángatta a melletük nyújtózkodó lombhullatót. Abból csodák csodájára előugrott a 8-as msn.
- 9-es, ezt nem teheted velem, nem mehetek az Ikszpével! - üvöltött a 8-as.
- Dehogyisnem mész! - ripakodott rá a 9-es, és azzal a mozdulattal egyesitette az Ikszpével. Egy pillanatra mintha sikerült volna, aztán az Ikszpé magából kikelve kiabált és ellökte a 8-ast.
- Nem és nem! Nekem 9-es kell!
- De én nem megyek veled! - és akkor a 9-es, a 8-as és a Nod faképnél hagyta az Ikszpét.
Rosszabbnál rosszabb napok következtek az egykoron nagytudású Windóz életében. A Fájörföksz már csak néhol működött pár perc erejéig, azután rendszerint összeomlott. Az Ikszpé időről időre elvesztette eszméletét. Mikor már teljesen elvesztette minden reményét, letelepedett egy fa tövében, és arra gondolt már közel a cél. Akkor halk pukkanással mellette termett az Internet.
- Ne búsulj Ikszpé, találtam neked egy társat! Ő itt Ibádi. Szellemi fogyatékos. Segiteni fog neked mindenben, sose hagy el téged, nincs miért. Te vagy a legjobb dolog az életében.
Igy történt hát, hogy az Ikszpé és Ibádi jóbarátok lettek. Habár a Fájörfoksz még mindig nagyon rossz állapotban volt, és Ibádi sem volt a legmegfelelőbb társ, mégis a Windóz könnyebben viselte a megpróbáltatásdokat Ibádival, mignem elhalálozott.
Vége.

Lesz ez még igy se..

edit írta...

Akkor Yoda tanácsa segített és veled volt az erő. Vannak olyan napok is, amikor minden sikerül.

Igen. Mint például a tegnapi nap, amikor sikeresen beledobták az arcomba a labdát, megégettem az alkaromat egy műanyag kancsóval, és majdnem megperzseltem a Boldizsár kezét. Ezen kivül még a szokásos, nekimentem az ajtófélfának, bevertem a lábam a polcba, zárásul tönkretettem a gépemet. Valóban, fel a fejjel!

Alkonyat filinges Balatonakali

Szombaton meglátogattam az unokatestvéreméket Balatonakalin, de mig odajutottam se hazudtoltam meg önmagam. Először is megerőltető fejszámolások közepette kellett összezsúfolnom aznapra egy bevásárlást, egy veszprémi találkozást és egy jó adag szerencsét meg lábizmot hogy elérjem az esti vonatot Akalira.
Első akadályom a buszvégen várt, annyi volt a feladatom hogy felszálljak egy Veszprémbe tartó buszra és természetesen ez sem sikerült problémamentesen. Ahogy annak lennie kell tökéletesen rossz buszra szálltam és ez csak akkor tűnt fel amikor az ellenkező irányba indult. Első gondolatom hogy vajon hogy magyarázom meg a fiúnak aki a Veszprémi pályaudvaron vár és még sosem látott, hogy bocsika de annyira béna vagyok hogy másik buszra szálltam azért nem mentem el, nem pedig azért mert jó poénnak tartom átverni a gyanutlan érdeklődőket. Igy telt el 20 perc és azon gondolkoztam, mi van akkor ha kicsit messzebb van a célállomás mint én azt hiszem, aztán egyszercsak feltűnt a Veszprém tábla és döbbenten néztem az órámra amin 16:35 volt, csupán 5 perccel később mint a megbeszélt időpont. Ezt a mákot mondjuk nem nagyon értettem, ennek vajmi kevés köze volt az aurámhoz. Kemény egy órát tudtunk együtt tölteni és már indulnom is kellett vissza Almádiba, hogy felkapjam a cuccomat és rohanjak a vonathoz, amit (furamód) elértem. Az ott töltött két nap alatt több kaját láttam, mint az elmúlt egy hétben összesen.. nem mellesleg több alkoholt is. Mindemellett meg kellett állapitanom, hogy sokkal jobban esik a szalámis kenyér, ha Akalin eszed.

Regattás Roli

Na a Balaton Regatta is jól sikerült, furamód megtelt a kert emberekkel. A programok felét nem láttam, de igy is nagyon jól szórakoztam. A Lilla megint kiütötte magát, be is ment Veszprémbe mikor este vége lett a gárdenpartinak. Mi a Boldizsárral 10 körül úgy döntöttünk hogy a nagy megpróbáltatásokat kihevervén fürdünk egyet a Balatonban. Mivel legalább 100 méter meg 20 lépcső a szobám, úgy döntöttem alsóneműben fogok úszni, aminek marhára örült az a pár munkás aki még ottmaradt rámolni. Aznap megtanultam, hogy bármekkora keménygyerek is egy férfi, a hideg viz képes kihozni belőle a legrosszabbat. Én már bő 10 perce pancsoltam a sötét vizben, amikor a Boldizsár képes volt beletenni a nagylábujját. Az azt követő 10 perc folyamán eljutott odáig, hogy belelépett és lassan de biztosan elérte a legalsó lépcsőfokot. Az a hiszti amit akkor levágott örökre belevésődött a fülemben lévő receptorokba. Vinnyogott, sikoltozott, vergődött.. már már kezdtem elgondolkozni, vajon milyen módon jön ki ilyen hang egy kifejlett férfi szájából. Ha ez nem lett volna elég, még a kezét is fogni kellett, hogy bele merjen merülni a Balatonba. Mondtam hogy akkor elszámolok 3-ig az talán segit, ő meg erősködött hogy csináljuk egyszerre és megegyeztünk az 5-ben. 3 és félnél már kezdtem vacogni mert mégiscsak egy szál bugyiban meg melltartóban álltam a kb minusz 20 fokos tóban este 10-kor, de jól láthatóan őt ez nem hatotta meg, csak a maga kis nyomora érdekelte. Miután vége lett a kálváriának, lezuhanyoztunk, csinált meleg kakaót és szülcsifelcsit néztünk. Háttérzajnak a Kuntamás vergődött a folyosón miközben próbálták berángatni az ágyába miután megtalálták.. valahol aludt tökrészegen a Kornéllal. Tömény romantika, meg is irigyeltem.
Reggel mikor bementem fogatmosni a szobába, egy fiút találtam az ágyamban.. egy másikban a Lillát.. a Beáéban meg mégegy fiút. Szerencsére mielőtt végiggondoltam volna az agyamba tóduló alternativákat, felpattant a Lilla és kitoloncolt a szobámból, vizuális állapotát meghazudtolva pörgött meg magyarázott valami marha jól sikerült estéről és felvilágositott hogy csak az egyikkel feküdt le. Tágra nyilt szemekkel fordultam sarkon és próbáltam nem gondolni arra az eshetőségre hogy az én ágyamban perverzkedtek miközben a másikon egy másik fiú.. remélhetőleg aludt.

t Jónás..

Immár vége Jónás pályafutásának, kedden rejtélyes körülmények között elhalálozott. Természetesen annak rendje és módja szerint búcsút vettünk tőle, mivel ma jöttek a Lilla szülei nagytakaritást kellett eszközölnünk, úgyhogy kidobtam. Jövőre ugyanitt, indul az év egy másik kopoltyússal. Remélhetőleg valami reinkarnációjával, hisz olyan jól viselkedett, soha nem volt vele probléma, rendesen evett (egy ideig), nem szemetelt és tetszett neki a lakberendezési stilusom. Holttestét, szerveit felajánlottam a Kuntamásnak, de miután elárulta mi a terve vele, ezt visszavontam. Az mégsem egy hamvasztás ha valakit kisütnek zsirban.

figyelj anya

nem fogok most blogot irni mert nem érek rá. meg nincs semmi olyan ami most kikivánkozna belőlem. teljesen jól vagyok, a többiek meg mind hülyék. csók.